Yoda92 beszélgetést
kezdeményezett veled.
Yoda…? Miféle név ez?
Na erre kíváncsi leszek…
Csak vártam, hogy írjon valamit, de legalább egy percen
keresztül nem jelent meg egy üzenet sem a chat ablakban.
Na mi van, nem ír
semmit?... Na jó, egye fene, akkor köszönök én.
Lu_Lu90: Szia
Yoda92: Hali
Megint némaság fél percig.
Most meg mi van? Ő
lépett be hozzám, erre azt várja hogy én beszélgessek vele?
Lu_Lu90: Csak nem
egy StarWars rajongóhoz van szerencsém?
Yoda92: Bírom a
StarWars-t, de nem vagyok kifejezett „rajongó”.
Lu_Lu90: Akkor
hogyhogy ezt a nevet választottad?
Yoda92:
…mert vicces. :)
Wow, egy szmájli. Plusz pont.
De mitől lenne vicces
az hogy Yoda…? Nem vágom ezt a fickót.
Lu_Lu90: Na és…
hogyhogy pont rám írtál épp?
Yoda92: Hm… nem is
tudom. Tetszett a neved.
Lu_Lu90: Hát… köszi.
Pedig az enyém nem valami fantáziadús.
Yoda92: Miért, az
enyém az?
Lu_Lu90: Ha abból
indulunk ki hogy egy filmből vetted, nem az, de elgondolkodtató.
Yoda92: Na jó…
igazából van egy oka, amiért ezt a nevet választottam.
Lu_Lu90:
És mi az? :)
Yoda92: Azt nem
árulom el. :P
Lu_Lu90: Na, ezzel
sokra megyek. :D
Megint fél perc csend következett. Én nem tudtam mit írni
Yoda mesternek, és talán úgy tűnt ő is épp azon gondolkozik mit legyen a
következő üzenete. Igazából… nem mondom hogy felcsigázott, de legalább egész
gördülékenyen ment a beszélgetés.
Yoda92: Huszonnégy
éves vagy?
Lu_Lu90: Igen.
Honnan tudod?
Yoda92:
Na, vajon honnan?
Lu_Lu90: …a
nevemből?
Yoda92: Bingó. Jó
nehéz lehetett rájönni. :D
Egy ironikus Yoda.
Jó, bevallom ez elég hülye kérdés volt a részemről.
Lu_Lu90: Hadd
találjam ki… Te pedig huszonkettő.
Yoda92: Na látod,
megy ez.
Megint már perc csend következett, és visszavonom amit az
előbb mondtam: Nem ment valami gördülékenyen a beszélgetés.
Lu_Lu90: Na és mitől
tetszett a nevem?
Yoda92: Mert a
kutyámat is Lulunak hívják, és tök vicces volt, mikor megláttam a listában a
neved. Mintha a kutyám lett volna a cseten. lol
Lu_Lu90: ÖHM… okkké…
Egyre inkább úgy
gondolom ez a pasi nem komplett. Mégis ki ismerkedik így?! Azt hiszi ez bejön
valakinek?
Lu_Lu90: Na jó, azt hiszem én most megyek…
főzök egy kis vacsorát.
Yoda92: De hisz már
adtam neked vacsorát Lulukám, nem emlékszel? Mind a négy mancsodat megnyaltad
utána. :D
Hát ez tényleg hülye.
Lu_Lu90: Ha-ha,
nagyon vicces. Sajnálattal közlöm hogy nem a kiskutyád vagyok, úgyhogy ha ővele
szerettél volna csetelni, téves utakon jársz.
Yoda92: Hé, ne
sértődj meg. :( Az én kiskutyám tényleg nagyon aranyos.
Lu_Lu90: Elhiszem,
de én nem biztos hogy olyan aranyos vagyok mint ő.
Yoda92: Ki tudja. ;)
Flört veszély.
Lu_Lu90: Na jó,
örültem, kedves Yoda mester… az erő legyen veled.
Yoda92: Jó étvágyat
a vacsorához. Szia!
Lu_Lu90: Szia.
***
*Másnap ugyanekkor*
Yoda92
beszélgetést kezdeményezett veled.
Na fene… ezentúl
minden nap rám fog írni?
Yoda92: Na, jól
sikerült a tegnapi vacsorád?
Lu_Lu90: Kiválóan.
Yoda92:
Mit főztél?
Lu_Lu90: Pirított
zöldséges tésztát.
Yoda92: Nyamm. Jó
lenne ilyet enni egyszer.
Lu_Lu90: Hát
csinálj. Nem nehéz.
Yoda92: Én inkább
nem próbálkoznék meg vele, mert leégetem a konyhát. Az én Lulum pedig nem tud
főzni, mert kutya, úgyhogy... maradok a rendelésnél. Hacsak nem jössz át és
főzöl egyszer nekem…
Akkor ezek szerint
egyedül él?
De… ahhjj… pedig
bíztam benne hogy nem fog nyomulni. Ezt UTÁLOM. Csak zavarba hoz.
Lu_Lu90: Azt hiszem…
attól még kissé messze vagyunk. :D
Yoda92: Most miért? :(
Lu_Lu90: Mert
mondjuk semmit sem tudok rólad, de azért főzzek neked tésztát. :D Például,
honnan gondolod hogy ugyanott élek ahol te?
Yoda92: Hm… Nem is
tudom. Megérzés.
Lu_Lu90: Oké, hát
akkor elárulok valamit… én kínai származású vagyok.
Yoda92: Komolyan?...
Wow. Akkor már főzhetnél nekem valami kínai kaját. Úgyis szeretem.
Lu_Lu90:
Továbbra is úgy gondolod, hogy Koreában élek?
Yoda92: Miért, és te
honnan tudod, hogy én Koreában, és nem Kínában?
Lu_Lu90: Hát… mert
mondjuk a te adatlapodon ki van rakva a származás, hogy koreai.
Yoda92: Az még nem
biztosíték arra hogy én nem épp Kínában élek.
Lu_Lu90: OKÉ, de
mikor írtad hogy menjek át hozzád tésztát főzni, még nem tudtad hogy kínai
vagyok, tehát nem is igazán következtethettél konkrétan arra, hogy én esetleg
Kínában élek, azaz – ha te Kínában élsz – egy helyen veled. ÚR ISTEN, ez túl
bonyolult…
Yoda92: Szerintem
is, úgyhogy jobban járnál, ha inkább simán csak elmondanád, hol élsz. :)
Ez komolyan csőbe húz…
Lu_Lu90: …Jó, Koreában.
Yoda92:
Fogadjunk, hogy Szöulban.
Lu_Lu90: …te
kémkedsz utánam?! Honnan tudod?
Yoda92: Kiváló,
akkor jöhetsz is tésztát csinálni, mert én is ott élek.
Ez egy hülye…
Valamiért olyan furán kezdtem magam érezni, amint megtudtam,
hogy egy helyen él velem.
Lu_Lu90: NEM megyek
tésztát csinálni!!
Yoda92:
Miért nem? :(
Lu_Lu90: Miért,
talán te odamennél egy vadidegenhez random tésztát főzni, akiről csak annyit
tudsz hogy huszonkét éves Yoda és van egy kutyája akit Lulunak hívnak?
Yoda92: Hát, ha
megkérne rá…
Persze, mindjárt én
kezdek bűntudatot érezni hogy még nem vagyok ott a tűzhelyénél!!
Lu_Lu90: …inkább
elárulhatnál magadról kicsit többet mielőtt ilyenekre vágynál.
Yoda92: Mit
szeretnél tudni?
Lu_Lu90: Mondjuk a…
foglalkozásodat.
Yoda92: Szóval ettől
függ hogy átjössz-e tésztát főzni?
Lu_Lu90:
HAGYD MÁR AZT A TÉSZTÁT!!
Yoda92: :D Most
biztos paprikás a fejed. Megnézném.
Lu_Lu90: ...oké.
Yoda92: Amúgy
pornószínész vagyok.
Lu_Lu90: Nagyon
vicces. Ezzel végképp lesheted mikor főzök neked…
Sohanapján.
Yoda92: Nem adom
fel.
Lu_Lu90: Sok
szerencsét hozzá.
Yoda92: Egyébként,
az van az adatlapodon hogy partnerkeresés miatt vagy ezen az oldalon…
Lu_Lu90:
Igen… és?
Yoda92: Ahhoz képest
elég zárkózottnak tűnsz.
Én zárkózott? Mi ez, valami pszichológus?!
Lu_Lu90: Ez nem
zárkózottság, hanem józanésszel való gondolkodás. Egyébként meg hadd találjam
ki: pszichológus vagy?
Yoda92: Hogy
kitaláltad! Ez igen! :O
Lu_Lu90: Tényleg?!
:D
Yoda92:
Nem.
…
MIÉRT BESZÉLGETEK MÉG
VELE???
Lu_Lu90:… én
komolyan nem tudom mi az értelme ennek a beszélgetésnek.
Yoda92: Nem élvezed
a társaságom? :(
Lu_Lu90: Nem arról
van szó, csak épp még szó sem esett semmi értelmes dologról. Például még mindig
nem válaszoltál rá, hogy mi a foglalkozásod.
Yoda92: Mert úgy
gondolom, ilyesmit jobb élőben megbeszélni. Ha mindent megbeszélünk a cseten,
akkor nincs miről beszélni élőben.
Lu_Lu90: Jó, persze.
De honnan tudod hogy egyáltalán fogunk találkozni élőben?
Yoda92: Én már most
találkoznék, csak te nem akarsz. :(
Lu_Lu90: Igen, mert
nem tudok rólad semmit. Azért kérdeztem
hogy mi a foglalkozásod, mert abból sok mindent le tud szűrni az ember.
Yoda92: Nyugi,
annyit elárulok, hogy nem bérgyilkos.
Lu_Lu90: Ez igazán
megnyugtató. Ennyi azt hiszem elég is, már indulok is a találkára!
Yoda92: Irónia
szagot érzek a képernyőn keresztül.
Lu_Lu90:
Jól érzed.
Pár perc néma csend következett a csetablakban. Komolyan,
szinte aggódni kezdem hogy nem ír, mert egészen addig mindig rögtön válaszolt. Talán túlságosan goromba lettem volna vele?
Fogalmam sincs hogy miért kezdtem aggódni ennyire emiatt. Még mindig semmit se tudok róla, ráadásul
nyomul, és csak folyton zavarba akar hozni – kit érdekel ha nem ír többet?!
…Azért hét-nyolc perc elteltével csak ráírtam.
Lu_Lu90:
Öhm… itt vagy?
Megint eltelt egy perc, és komolyan mondom, kezdtem
szomorúvá válni, holott tudtam, hogy semmi értelme, mert alig beszéltem vele. Képtelenség hogy ennyi idő alatt elkezdtem
megkedvelni. Igazából csak vicces volt vele beszélni, mert legalább nem volt
unalmas, mint a legtöbb csetpartnerrel, aki eddig rám írt.
Kisebb megkönnyebbülés lett rajtam úrrá, mikor láttam az
üzenetét felvillanni az enyém alatt.
Yoda92: Bocs, csak
Lulu nyüszített,és meg kellett néznem hogy mi történt. Beszorult az egyik
mancsa egy rácsba, és egy ideig eltartott, mire kiszabadítottam.
Lu_Lu90: Uhh…
szegény. L És jól van a lába?
Yoda92: Igen, nincs
baja, csak picit sántít. Meg kéne tanulnia hogy oda nem érdemes nyúlkálni… de
ahogy látom tényleg jól van, mivel már hozza a pórázt nekem.
Lu_Lu90: Cuki lehet.
Yoda92: Bizony hogy
az. Ezek a Luluk már csak ilyenek… :)
Zavarba hozásból ötös…
Lu_Lu90:
…szóval most akkor leviszed sétálni?
Yoda92:
Nehéz döntés előtt állok, mert veled is akarok beszélgetni, de Lulu is
könyörögve néz rám. Melyik Lulut válasszam…?
Lu_Lu90:
Megkönnyítem a dolgodat, mert nekem hamarosan el kell indulnom dolgozni (esti
műszak), szóval fogd azt a kutyulit és teljesítsd a vágyát. :)
Yoda92:
Ohhh. Hát így már valóban nincs mi közül választani, marad a sétáltatás.
Lu_Lu90:
Jó lesz az, egészen kellemes idő van. Jó sétáltatást!
Yoda92:
Köszi. Neked pedig jó munkát!
**
Ahh. Utáltam esti műszakos lenni. Alig jött be valaki a
benzinkútra ilyenkor. Ha tankoltak is, akkor is csak idejöttek hozzám,
kifizették, és elmentek. Azt hiszem ez volt a világ legunalmasabb munkája… ülni
egy pult mögött, és csak várni.
Igazándiból volt számítógép amiről felléphettem a chatre, de
a gond az volt, hogy mindenütt kamerák voltak, és ha sokáig néztem a chatoldalt,
kifigyelte a főnökség. Így csak néha-néha léptem fel egy-két percre, hátha jött
üzenetem, amit gyorsan elolvasok.
Már fél óra telt el, és egy lélek sem járt még itt. Pedig
voltak azért emberek az utcán. Már szürkület volt, de a benzinkúttal szembeni
parkban még javában zajlott az élet. Mikor épp nem voltak vásárlók, gyakran
álltam ki a bolt ajtaja elé, és nézelődtem.
Ma ugyanígy tettem, mivel tökéletesen kellemes időnk volt. A
piros benzinkutas pólóm teljességgel elég volt hogy ne fázzak odakint.
- Nem valami nagy a forgalom ma – szólalt meg munkatársam,
aki a kinti tankolásban segédkezett.
- Hát nem – sóhajtottam egy aprót. – Viszont legalább az
időnk kellemes.
- Ja – bólogatott, és karba tett kézzel nekidőlt az épület
falának.
Én leültem az egyik tucat csomagolt virágföldre, ami a bolt
előtt sorakozott. Iszonyatosan untam magam. Míg figyeltem, hogy a többi ember
munka utáni szabadidejét a parkban tölti kellemesen, én itt rohadtam.
„Lulu!!” – hallottam a távolból tompán egy kiáltást, amely
megütötte a fülemet. Összeráncolt szemöldökkel kaptam fejem a park jobb oldala
felé, és kihegyeztem fülemet.
„Lulu, gyere ide! Gyerünk, mi lesz? Hol hagytad a labdád?” –
ilyesmi mondatokat hallottam a távolból. Nem tudtam, hogy most én
hallucinálok-e, vagy félrehallottam, de azért hunyorogva pásztáztam a távolban
a kutyás embereket, hátha felfedezem melyikük mondja ezt.
Nem létezik hogy Ő
legyen az, ugye?
„Lulu!! Gyere már vissza!” – hallottam még egy kiáltást, de
ezúttal sokkal élesebben és tisztábban. Tágra nyitottam a szemeimet, és
eszeveszetten pásztáztam a tömeget, míg nem talán kiszúrtam, ki is lehet az
akinek - feltehetően ha jól hallom-, Lulunak hívják a kutyáját.
Egy magas, fekete hajú alakot láttam, aki épp fekete szőrű,
középtermetű kutyájához leguggolva simogatta annak fejét. Az arcából semmit sem
tudtam kivenni, mert ahhoz túl messze volt, és egyre sötétebb is volt már
idekint.
Nem létezik…
- Na, ennyit arról, hogy nincs forgalom – paskolta meg a
vállamat munkatársam, és odament az érkezett vásárló autójához, hogy felajánlja
segítségét. Én még meresztettem szememet a magas alakra a távolban, amíg csak
tudtam, majd bementem a boltba.
Miután a vásárló kifizette a tankolást, hiper-gyorsan
felléptem a chatre, hogy megnézzem, itt van –e Yoda; de offline volt.
Gyorsan még kimerészkedtem a bolt elé, hátha látom még. A
távolban kerestem alakját, de nem találtam. Az emberek kezdtek fogyatkozni,
egyre sötétebb lett, szinte semmit sem láttam már a kutyafuttatóból. Beletörődve
megvontam a vállamat, és visszafordultam hogy bemenjek a boltba, azonban ekkor
egy pillanatra megállt bennem az ütő, és meg is torpantam.
Egyenesen előttem állt az imént általam a távolban bámult
magas, fekete hajú alak, és épp kutyáját kötötte hozzá a benzinkút előtti
biciklirácshoz. Ahogy egyre több másodpercig bámultam a srácot, annál inkább
biztos voltam abban, hogy már láttam itt. Tuti, hogy vásárolt már nálunk,
többször.
Addig bambultam, míg nem bement a boltba a langaléta, én
pedig kint álltam, pedig bent kellett volna lennem a pult mögött. Gyorsan
kapcsoltam, és sietős léptekkel beslisszoltam a helyemre, közben folyamatosan a
sorok között válogató srácot figyelve. Épp a chipsek között vacillált a sós
vagy a paprikás közül, míg nem végül a sósat választotta.
Megfordult, így végre láthattam az arcát is rendesen. Most már
biztos voltam benne hogy ő járt már itt valaha.
Ahogy egyre közelebb ért, konstatáltam, hogy … hát, „enyhén
szólva” jól néz ki. Nem is tudom, hogy most miért tűnt fel ez ennyire kivételes
módon, hiszen ha máskor is volt itt, akkor is biztos jobban megmaradt volna az
emlékeimben. De mindegy is. Most ezt gondoltam.
Iszonyatosan helyes
arca volt, melyet így is eltakart a hatalmas fekete keretes szemüveg, amit
viselt. Hát milyen lehet ha leveszi?!
- Jó estét. Ezt szeretném – szólalt meg, mire én letaglóztam
hangjától. Egészen mély, kellemes tónusú beszédhangja volt.
Kis fáziskéséssel pislogtam párat, majd kapkodva elvettem a
chipset és lehúztam. Nem mertem a szemébe nézni… egyszerűen nem és kész. Nem
tudom miért… talán mert határozottan éreztem, hogy ő engem bámul, szakadatlanul,
miközben a pénztárgépet nyomkodom.
- Ezerötszáz won lesz. – mondtam halkan, továbbra is a
pénztárgépen hagyva tekintetem, miközben ő válogatta a pénzét.
Csak véletlen ugye?
Nem létezik hogy ő legyen az!! Ah… tényleg Lulu a kutyája? De akkor…? Jézusom!
De mégis hogy jöjjek
rá? Nem kérdezhetek rá, hogy „Hé, amúgy te vagy Yoda?” Hát mennyire nézne
hülyének? Szerintem azonnal elkísérne a diliházba!
…Várjunk csak? „Yoda…”
A pénztárgépről lassan felsandítottam a magas srácra, és
amint megláttam, hogy milyen elálló füle van, teljesen elborult az agyam. A
gyomromban hatalmas röhögés-késztetés keletkezett, amit próbáltam elnyomni, nem
túl sikeresen.
HÁT EZÉRT YODA! Ezt
nem hiszem el! Ez Ő… Ő kell hogy legyen…
Enyhén bazsalyogni kezdtem, miközben átvettem a pénzt tőle,
pedig minden erőmmel küzdöttem ellene, hogy ne viselkedjen így az arcmimikám. Azonban
ezt nem sikerült megakadályoznom, és egyre inkább láttam, hogy észreveszi
rajtam. Végül az ő szája széle is kisebb mosolyra húzódott, és a szemeimben –
szemüvege mögül – azt véltem kiolvasni, hogy valamit tud. Nem értetlenség
tükröződött benne. Egyre inkább biztos voltam benne, hogy ő az. Mikor visszagondoltam
arra hogy ő az aki azokat az üzeneteket írta nekem, a gyomrom aprócska görcsbe
rándult, és fejembe szállt némi vér is.
- Öhm… - köszörülte meg mosolyogva a torkát – vissza tudnál
adni? Tudod… a másik Lulu már türelmetlen odakint.
Ő az. Ő AZ. ÚRISTEN.
- Pe… persze – motyogtam oda, miközben már lángolt a fejem,
és villám gyorsan visszaadtam, valamint a blokkot is a kezébe nyomtam.
- Hacsak nem hazaviszem, és lejövök egy kólára – nézett
egyenesen a szemembe szakadatlanul. – És
akkor még sietnem sem kéne.
Idiótának éreztem magam amiért most tényleg semmit nem
tudtam zavaromban kinyögni, csak egy apró bólintást, amire elvigyorodott – és az
én szívem kiesett a helyéről – majd kiment a boltból. Ahogy bezáródott mögötte
az automatikus ajtó, hatalmas levegőadagot fújtam ki a tüdőmből lassan, enyhén
verejtékessé vált homlokomra tapadt hajtincseimet meglebegtetve.
Most… vissza fog jönni? Komolyan? És miattam? És beszélgetni fogunk?
Egy ILYEN pasival? Ezt
el nem hiszem hogy velem történik…
Ahogy rá gondoltam az elálló füleire, és a nevére, megint
elfogott a röhögő görcs. Még jó hogy épp nem volt bent vásárló, mert jól
kiröhöghettem magamat.
Egy húsz perc múlva ismét visszatért, és egy kólát kért,
melyet ki is töltöttem neki. Ezután leült az egyik sarokban lévő asztalhoz. Én
alig tudtam figyelni az utána lévő két vásárlóra, annyira el voltam foglalva
vele, ahogyan kívánatos kinézetű ajkai egy pár másodpercnyi keresés után közre
veszik a vékonyka szívószálat.
Ezután a telefonját kezdte el pásztázni. Mikor végül az utolsó vásárló is elment, szívverésem felgyorsult, és csak bámultam, ahogyan iszik, beletemetkezve a telefonjába. Nem mertem odamenni hozzá.
Ezután a telefonját kezdte el pásztázni. Mikor végül az utolsó vásárló is elment, szívverésem felgyorsult, és csak bámultam, ahogyan iszik, beletemetkezve a telefonjába. Nem mertem odamenni hozzá.
Egyszer csak feleszmélt, hogy már elmentek a vásárlók, de én
még nem ülök ott nála, úgyhogy rám nézett, és szélesen elmosolyodott. Letette
telefonját, és apró hívogató gesztusokat tett kezével. Bizonytalanul indultam
fel felé félénk, lassú léptekkel, majd ide-oda nézve leültem vele szemben.
- Lulu. – szólalt meg, majd elvigyorodott, én pedig a
szemébe néztem. ÚR ISTEN, milyen vigyora
van!!
- Luhan vagyok – szólaltam meg motyogva, és igazgatni
kezdtem a terítőt. – A rendes nevem Luhan.
- Hmm – vonta fel egyik szemöldökét – tudom, hogy Luhan vagy
– mondta, miközben a szívószál mindvégig a szájában maradt.
- Honnan…? – kérdeztem megint egy idióta kérdést, majd a
névtáblácskámra ránézve rájöttem. – Oh.
- Ez is szép név, bár nekem a Lulu jobban tetszik – nézett a
szemembe folyamatosan, és beleszívott kólájába.
- …oké, kösz – vakartam meg fejem hátulját, legidiótább
válaszom adása közben. – De legalább… viszont te elmondhatnád, hogy… hogy
hívnak. – mondtam, majd elmosolyodtam,
és füleire néztem. – A Yodára már rájöttem, hogy honnan jött.
- Chanyeol vagyok – mondta, és száját enyhén beharapva
mosolygott rám. – Park Chanyeol.
Szia!
VálaszTörlésNah, szerintem az mindent elmond erről a oneshotról, hogy itt vagyok és írok hozzá xD Már nem azért, mert az én véleményem túl sokat számítana, hanem azért, mert annyira kikészít a suli, hogy már egy ideje a saját törijeimet is alig írom, véleményt pedig EGYÁLTALÁN nem, mert azért nem lenne jó ilyesmik miatt halasztani fél évet. De most nem érdekel, ide akkor is írni fogok és kész :D De ne várj semmi hosszút ><
Még annó beszélgettem egy barátnőmmel három olyan íróról, akikre felnézek. Te vagy az egyik. És én nem azért nézek fel valakire, mert tökéletesen ír és az írása terén nem lehet benne kivetnivalót találni. Számomra sokkal többet jelent az, ha valaki egy az íráson belül egy adott dologban annyira jó, hogy messze túlszárnyalja a tökéletest is és ez által lesz egyedi és k*rva jó. Akikre felnézek, azok mind úgy írnak, hogy fel lehet ismerni az írásukat.
És te vagy az, akinek a fogalmazása ilyen egyedi és csodálatos. Át tudsz adni valami olyat, amire más nem képes... Akármit olvasok, akármilyen egyszerű, esetleg sablonos maga a történet, te élvezhetővé tudod azt tenni a fogalmazásoddal. Ezért érzem úgy, hogy a neved már egyfajta biztosíték arra, hogy imádni fogom, amit írsz (és eddig még mindig így történt).
Meg amúgy a humorod is nagyon ott van, iszonyat sokat nevettem ezen a ficin xD Chanyeol itt annyira olyan, mint amilyennek valójában elképzelem xD Szakadok rajta, nagyon cuki :3
Én nagyon szeretnék folytatást, mert szerintem ez a kis szösszenet csodálatos, de én úgy érzem, hogy ebben az apró történetben még sokkal több lehet, amit te egész biztosan ki tudsz belőle hozni! Lezáratlan a vége, de nem is ez zavar igazán, szeretem az olyan végeket is, ahol az olvasók továbbgondolhatják a történetet. Viszont válaszokat akarok kapni! :D Felmerült egy olyan dolog, amire ugyan nem muszáj választ adnod (hiszen egy oneshot esetén még jó is, ha sok dolgot az olvasó fantáziájára bíz az ember), de szerintem nagyon érdekes sztorit ki lehet belőle hozni, ha válaszolsz erre a kérdésekre. Jó, ezt most nagyon idiótán fogalmaztam meg, de remélem érted xD Szóval én azt szeretném nagyon-nagyon tudni, hogy honnan tudta ezt az egész dolgot Chanyeol? Mert én úgy érzem, hogy "Yoda" tudta, hogy Lu_Lu90 ugyanaz, mint a benzinkúton dolgozó Luhan, gondolom emiatt is írt rá. És ezért is sétáltatta PONT OTT a kutyusát. És innen is tudta, hogy Luhan Szöulban lakik. De honnan tudta? >< Persze gondolom mások is észrevették ezeket az összefüggéseket és szerintem direkt írtad meg úgy a törit, hogy ezt észrevegyük. Hagytál nekünk apró jeleket, szóval MUSZÁJ FOLYTATNOD *-* Én nagyon kíváncsi lennék rá ^^
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodálatos művet :3
Bomi
GAHHHH te jó isten, hát erre tényleg nem számítottam o_______o
TörlésAnnyira.... jól esik amit írsz, hogy nem tudom megfogalmazni és igazából nem is tudok mit írni erre, annyira... nem tudom eléggé megköszönni. ._. És rettenetesen örülök hogy valakinek ennyire tetszik és hogy még fel is néz rám emiatt! Nem is nagyon értem, mert én nem érzem magmaon hogy bármiben különleges lennék. A fogalmazásom sem olyan egyedi, és ha te így látod annak külön örülök és nagyon köszönöm, tényleg!! <3 Főleg, amit írtál: hogy bármilyen sablonos, én mégis olvashatóvá varázsolom. .___. Azt hiszem ennél több nem is kell. Én totálisan szeretném ha tényleg így lenne és ha ezt írod... hah.. tényleg, nem tudok mit írni erre. Repkednek a pillangók a gyomromban!!!! XD Én csak... szeretném ha továbbra is így lenne és csak örömöt szeretnék okozni minél több embernek a kis fantáziálgatásaimmal. Remélem továbbra is sikerülni fog és mérhetetlenül hálás vagyok ezekért a kedves szavakért!
A kérdéseid a történettel kapcsolatosan teljesen jogosak, és én magam is tudom a választ rájuk. Bele lehetne szőni, ha folytatnám. Nem is tudom, az én fantáziám burjánzik, és tudnék én ebből egy hosszabbat varázsolni, csak... lenne időm rá T.T meg van még más történetem is amit be kellene fejeznem. Bár én úgy vagyok hogy az a legjobb ha azt írja az ember amihez épp kedve van mert akkor lesz jó. Morfondírozok még, úgy látom többen szívesen látnának folytatást, úgyhogy lehetséges hogy lesz x33
Nagyon köszönöm hogy a sok dolgod ellenére is írtál nekem egy ilyen hosszú véleményt! <3
Huhuuuhhh... :D Itt vagyok. :D
VálaszTörlésNa, akkor mondom is, hogy mit éreztem az első - chetes részével. Ahhhh....w.... xD
Hallod, tisztára olyan volt Chan, mint az én öcsém, ezzel is azt akarom mondani, hogy mennyire élethűen tipikus férfi lett. xD De tényleg. Annyira ugyanolyan beszólásai lettek volna öcsémnek is. Ő is mondta, hogy átjött a férfi karakter - Lulu nem az neki xD - személyisége.
Tetszett, hogy hoztál bele más ficikből elemeket. Például poénkodtál a pornószínésszel, amiről a Baek féle pornórendező jutott eszembe a Pizzásból. :D A másik meg az, hogy a kutya Lulu volt. Jó, tudom ez azért, mert Luhanka is Lulu és kellett bele, de... *-* Az én drága Lulum jutott eszembe, aztán meg a ficis Lulujaim. xD Szóval annyira jó volt, hogy mindenre lehetett nosztalgikusan visszagondolni. :D
Kedvenc beszólásom, amit Chan benyögött az:
" Lu_Lu90: Ez nem zárkózottság, hanem józanésszel való gondolkodás. Egyébként meg hadd találjam ki: pszichológus vagy?
Yoda92: Hogy kitaláltad! Ez igen! :O
Lu_Lu90: Tényleg?! :D
Yoda92: Nem."
Tipikus férfi beszólás. xD ÁÁÁáááhhh nagyooooon bírtam.
Amúgy meg én nagyon szívesen olvasnék folytatást, de azt megjegyezném, hogy nekem egy piciké vesztett a varázsából a találkozás. Tudom, mondtad, hogy így tervezed, de nekem valahogy ez a chetes beszélgetés... olyan hangulatos volt, és... Hmmm nem tudom. Valami furcsa érzésem van azzal kapcsolatban.
Na, de a lényeg, hogy imádom kis Lulukát, és hogy milyen jól lehet vele játszadozni. D: Mármint Chan jól kihasználta. "melyik Lulut válasszam" XDDD Ezen is röhögtem.
Na, én várom a folytatást és hajrá neked Il-Joooooon. :D
Kiri
Hihihhh Kiri. XD Igen, a Lulud, gondoltam is rád azonnal amint eszembe jutott hogy azt írtam bele. :D Örülök hogy így tetszett neked is és sikerült szórakoztatóra megírnom. :) A te verziód is jó lett volna (mármint a találkozás) csak Chanyeolnak eleve ilyen rejtélyes karaktert adtam, ami úgy adta magát. :3 Annak is meg lett volna a maga oldala, bár azt én inkább cukinak tudtam volna elképzelni. Sőt, ha hosszabbra íródna, akkor pedig olyasmire, hogy Luhan találkozik vele mint "idegen" és nem is sejtik egymásról hogy ők ketten azok az emberek. Tovább lehet szövögetni bizony :3 És a pornórendezőről nekem is Baek jutott az eszembe. XD Pedig nem igazán direkt volt de jól jött ki. :D
TörlésMegmondom őszintén, eleinte nagyon bizalmatlanul álltam hozzá ehhez a ficihez, amiért ilyen chat-es. Mondjuk csak ez önmagában nem zavart volna, de mivel elég sok volt belőle - és azt hittem, végig ilyen stílusban fogod vinni a sztorit. De gondoltam elolvasom, mégiscsak te írtad, a te írásaidat pedig szeretni szoktam.
VálaszTörlésFurcsa volt, de örülök, hogy tovább olvastam, mert a vége felé már nagyon jókat röhögtem. Chanyeol haláli forma. :D Komolyan tetszik, és szerintem a karakterek megérdemelnének egy rövid fiction-t ennek a folytatásaképpen. ;) Van egy olyan érzésem, hogy ha ezt folytatnád, akkor legalább annyit nevethetnénk rajta, mint a Naughty pizzas-on, az pedig királyság lenne :D
Köszi a nevetést! ^^
Húú nagyon örülök hogy elolvastad és még el is nyerte a tetszésedet! :D Nekem is fura volt chatesen írni, mert itt nem játszhattam közben a testbeszéddel - maximum a szmájlikkal - és a szavakkal kellett kifejeznem az érzelmeket. Remélem sikerült :D
Törlés"gondoltam elolvasom, mégiscsak te írtad, a te írásaidat pedig szeretni szoktam." - Istenem, mivel érdemlem ki ezt tőletek? T_T Hihetetlen. <3 mérhetetlenül jólesett ez a mondatod.
És még nevettetnem is sikerült! Jajj de boldog vagyok :D Egyre inkább érzem hogy filóznom kéne a történet további részén, bár nagy ívet nem tudnék neki elképzelni, sőt :'D inkább szórakoztatásképpen valami cselekményt. Na de ezt inkább bízzuk a fantázia bácsira. ><
Én köszönöm hogy olvastad és írtál is hozzá! ^^