Ezt a one-shotot a 2HEXO fanfictionversenyére írtam, az első fordulóra. Tovább is jutottam, de sajnos nem sikerült tovább dolgoznom a ficiken időhiány miatt. ;;
*
*
Ady Endre:
TÜZES SEB VAGYOK
Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.
Lángod lobogjon izzva, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kivánlak, nagyon kivánlak.
Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.
Tüzetes mozdulatokkal
simítottam végig az asztalomon lévő világoskék abrosz egy-egy apró gyűrődésén,
míg nem tökéletesen, immár ránc nélkül feküdt végig a bútorlapon. Ezután
óvatosan ráhelyeztem a díszes porcelántányérokat és evőeszközöket. Néhány lépéssel
elhátrálva tőle, csípőre tett kézzel csodáltam meg egy pár pillanatig az
elkészült terítéket. Miután meg voltam elégedve a látvánnyal, a tűzhelyhez
lépdeltem, hogy ellenőrizzem, milyen állapotban van az épp készülő vacsora,
melynek illata szerteterjengett a konyhában, megadva ezzel a hangulatot az
estének.
Baekhyun kedvencét főztem:
marhahúslevest és sült csirkét, rizzsel.
A leves már majdnem elkészült - konstatáltam magamban, miután a tűzhely melletti kiskanál segítségével megízleltem azt. Bepillantottam a sütőbe is, ahol békésen süldögélt a csirke, és megböködtem egy villával. Még fél óra kell neki - gondoltam magamban, és rápillantottam a faliórára.
A leves már majdnem elkészült - konstatáltam magamban, miután a tűzhely melletti kiskanál segítségével megízleltem azt. Bepillantottam a sütőbe is, ahol békésen süldögélt a csirke, és megböködtem egy villával. Még fél óra kell neki - gondoltam magamban, és rápillantottam a faliórára.
Fél hét volt, tehát pont
időben voltam. Most már eltéveszteni se tudtam volna, annyira rutinos voltam az
előkészületekben. Mindent percre pontosan tudtam, így egyáltalán nem volt okom
az aggodalomra - és tudtam, hogy Baekhyun is pontban hétkor fogja megnyomni az
ajtóm csengőjét.
Már nagyon vártam őt.
Gyomromban egy pillanat erejéig felcsaptak az izgatottság szikrái, majd
kapcsoltam, és neki is láttam a még hátralévő teendőknek. Egy kicsit
körbenéztem a lakásban, hogy ellenőrizzem, biztosan mindent a helyére tettem és
rendesen letöröltem-e, aztán a fürdőbe igyekeztem, ahol végre a lakáson kívül
saját magam rendbetételére is sor került.
Szempillantás alatt
lezuhanyoztam, majd az előkészített ruhámat - ami egy vajszínű, hosszú ujjú,
feszülősebb fazonú póló volt, és egy farmernadrág - felhúztam magamra. Miután a
hajamat megszárítottam, megmostam fogamat, és elővettem a fürdőszobai
szekrényből a hajzselét. Ujjaim hegyével belenyúltam a ragacsos anyagba, és
lankadt, száraz hajtincseimet finoman beállítottam vele. Miután ezzel
elkészültem, gyorsan kezet mostam, és belepillantottam a tükörbe, hogy
leellenőrizzem a „végeredményt”; amely egyébként, talán nem is lett olyan
rossz. Készülődésemet egy magamra fújt apró parfüm-felhővel zártam le.
A fürdőből kilépve azonnal az
órára siklott a tekintetem, amely háromnegyed hetet mutatott. Már megint előbb elkészültem, mint kellett
volna - gondoltam magamban egy féloldalas mosoly kíséretében. A belső kis
izgalmam miatt mindig volt bennem egyfajta enyhe sietség, még akkor is, ha már
a sokadik találkozásunk következett.
A levest lekapcsoltam, majd
leültem az étkezőasztalhoz, és várakozás közben ujjaimat a frissen vasalt
abroszon táncoltattam. Ilyenkor mindig nagyon lassan telt az idő. A másodpercmutató
ugrándozását figyeltem szememmel, és hallgattam kattogását. Számoltam a leírt
köröket, és közben néha meg-megnéztem a süldögélő csirkét, amelyet a harmadik
ellenőrzéskor le is kapcsoltam.
Az óra hamarosan hét órát
mutatott, és szinte egy perc sem telt bele, mikor végre felcsendült az
ajtócsengő. Azonnal felpattantam a helyemről, és a bejárathoz sétáltam.
Kitártam az ajtót, és megjelent előttem Ő: Byun Baekhyun, a maga gyönyörű,
elegáns és kifinomult valójában. Felsőtestén fekete ing simult, melynek felső
gombja ki volt gombolva, öltözékének alsó része pedig hozzám hasonló módon egy
sima farmernadrág volt. Kezében szürke színű utcai zakóját tartotta.
- Szervusz Chanyeol! - nézett
fel rám (mivel azért jóval magasabb voltam nála) kedves, ragyogó mosollyal az
arcán. A boldogság szimbóluma az én arcomon is azon nyomban előbukkant, és
csillogó szemekkel vizsgáltam végig az előttem álló teljes lényét.
- Szia! - üdvözöltem
szívélyesen, és szélesre tártam előtte az ajtót. - Gyere be.
Baekhyun átlépte a küszöböt.
Mint mindig, most is alaposan körülnézett a lakásban: nem afféle bíráskodó
módon, csak mindig megcsodálta, ha szép rend volt, és szóvá is tette. "De
ugye nem csak miattam takarítottad ki ilyen szépen a lakást?" - kérdezte
folyton, de én letagadtam az igazságot. Én sosem voltam az az igazán rendszerető
fajta, de miatta órákig képes voltam takarítani. Tudtam, hogy szereti a rendet.
- Mindig elcsodálkozom, milyen
szép a lakásod - nézett most is körbe egy pár pillanat erejéig, és az egyik
szék karfájára terítette a zakóját. Ezután néhányat a levegőbe szimatolt, és
felém fordult.
- Annyira jó illat van! Ez…
csak nem csirke? Megint csirkét sütsz?
- Az a kedvenced, nem? -
szélesedett ki a mosolyom.
- Ahj, Chanyeol. Nem mondtam,
hogy nem kell fáradnod ilyesmivel? - jött hozzám kicsit közelebb, és én is
csökkentettem egy-két lépéssel a köztünk lévő távolságot. Sima babaarcán enyhén
végigsimgítottam, mire ő lesütötte a szemét, és elmosolyodott.
- De kell - mondtam szelíd
hangon, majd arcáról feje hátuljához vezettem a kezemet, és ujjaim fekete
hajtincsei közé siklottak. Jólesően megborzongtam az érzéstől, ahogyan testéhez
értem, ő pedig lehunyta egy pillanatra a szemeit, miközben cirógattam tincseit.
Olyan volt ilyenkor, mint egy kiscica.
Arcát elnézve nem bírtam ki,
hogy ne hajoljak hozzá közelebb, és hintsek egy apró csókot ajkára, melyet
készségesen viszonzott. Nem terveztem egyelőre többet, de mikor a szája az
enyémhez ért, kissé elvakultam, és néhány másodpercnyi finom kóstolgatás után
elmélyítettem volna a csókunkat. Azonban mielőtt ezt megtehettem volna,
Baekhyun finoman eltolt magától, és számra tette mutatóujját - mely hosszúkás volt, valamint
ugyanolyan gyönyörű és finom vonalú, mint testének bármely porcikája.
- Azonban ha már megsütötted
azt a csirkét, én szívesen megenném minél előbb, mivel farkas éhes vagyok -
vigyorodott el, én pedig pár másodpercig csak bután pislogtam rá, mert még nem zökkentem
ki a csók adta enyhe bódulatból.
Leült arra a székre, amelyen
zakója nyugodott, én pedig kisebb fáziskéséssel elindultam, hogy
felszolgálhassam az ételt.
Baekhyunnak nagyon ízlett a
főztöm - legalábbis mindig ezt mondta. Bíztam benne, hogy nem csak tapintatból,
bár nem úgy ismertem, mint aki kegyességből hazudott volna. Nagyon udvarias
volt, azonban mindig őszinte.
Megint nagyon sokat
beszélgettünk, miközben ettünk - mint mindig. Rendkívül jó társalgó partner
volt, tényleg mindenről lehetett vele csevegni. Általában nem is a saját
dolgainkról volt szó, hanem bármiről, ami épp eszünkbe jutott. Lehetett az a
világ híreivel kapcsolatos, vagy akár filozófiai téma; egy húron pendült az
agyunk, és még ha különbözött is a véleményünk, attól még nem kezdtünk bele
heves vitákba.
Mellette mindenről
megfeledkeztem, és ezt szerettem benne a leginkább. Szinte gyógyír volt
számomra.
- Ah, hát ez isteni volt.
Komolyan - dőlt hátra székében, miután megtörölte száját a szalvétával. -
Nagyon köszönöm a vacsorát.
- Nem kell megköszönnöd -
mosolyogtam rá, és felálltam a helyemről, hogy az üres tányérokat a mosogatóba
tegyem. Miután ezzel végeztem, egy pillanatra még az órára pillantottam, amely
nyolc órát mutatott, és tekintetem azon nyomban visszasiklott Baekhyunra, aki
épp nyújtózkodott a széken, és vállát mozgatta lehunyt szemekkel. Mindig
panaszkodott, hogy fáj a háta; arckifejezésén ez tükröződött is, mert
mozdulatai közben lehunyta szemeit, és szemöldökét enyhén összeráncolta.
Lassan odalépdeltem hozzá, és
kezeimet óvatosan vállaira simítottam. Finoman masszírozni kezdtem a
megkeményedett izmokat, mire egy aprócskát felmorrant, én pedig elmosolyodtam
rajta. Ez azt jelentette, hogy jól esett neki, így tovább folytattam a mozgást,
át-áthelyezve tenyeremet néhány centivel, hogy mindenhol alaposan
megnyomkodjam.
- Hm, ez nagyon jó... ugye
tudod, hogy túlságosan elkényeztetsz engem, Chanyeol? - fordította oldalra a
fejét felém.
Odahajoltam füléhez, és halk,
búgó hangon beszélni kezdtem hozzá.
- Azt elfelejted, hogy ez
számomra is ugyanolyan jó, mint számodra - mondtam, majd tenyeremet nyakára
simítottam. Ahogyan a bőrével érintkeztem, egyre inkább megkívántam őt, és
enyhén ajkamba harapva folytattam az - immár masszírozás helyett - cirógatást.
Éreztem, hogy benne is megmozdult valami, és ezt igazolta az, hogy mikor
felállt a helyéről, és a szemembe nézett, íriszeiben vágyakozó csillogást
véltem felfedezni. Bele se mertem gondolni, hogy az én arcomból mit olvashat
ki, mivel ez a látvány végleg beindított engem. Egy határozott lépéssel
közelebb kerültem hozzá, és rögtön ajkára martam, melyet egy hosszú sóhajtással
reagált le.
Kezei körém fonódtak, ujjaival
enyhén megmarkolta pólóm hátulját. Én továbbra is feje hátulján tartottam egyik
kezem, míg a másik derekán nyugodott. Hosszasan szívogattam ajkát, melyen még
éreztem a vacsora után nemrég elfogyasztott vörösbor ízét.
Ajkai kóstolgatása után
áttértem puha és sima bőrű nyakára, melyen isteni parfümjének illata most
egészen intenzíven érződött. Egyre inkább éreztem a bennem fellobbanó vágyat:
hogy akarom őt. Minden egyes másodperccel egyre jobban és jobban.
Egy utolsó csókot lehelve inge
alól kikandikáló kulcscsontjára visszahajoltam arcához. Szemeiben bódult vágy
csillogott, ajka enyhén piros volt a hosszas csóktól.
- Nem megyünk be a szobába? -
biccentettem a háló felé, mire ő csak némán bólintott egyet. Kezemet derekára
simítva lépdeltünk be az említett helységbe, ahol csakúgy, mint a nappaliban,
szintén kifogástalan rend uralkodott. Miután beértünk, Baekhyun felém fordult,
és szélesen elmosolyodott.
Nekem nem kellett több: hamarosan a
testem átvette az irányítást az elmém felett, és nem láttam mást, csak egy
embert, akit őrült módon kívántam, és a sajátomnak akartam tudni. Ébenfekete
haja, porcelánbaba-szerű arca, csillogó fekete íriszei, és formás, számomra
tökéletes szinten törékeny testalkata szinte hívogatott, hogy tegyem magamévá.
Mindene nemes volt, és hibátlan.
Ismételtem ajkára tapadtam, de immár
nem értem be egy sima csókkal, hanem nyelvem is bevettem a játékba. Mindeközben
enyhén remegő ujjaimmal inge gombjait kezdtem babrálni, hogy minél előbb
megszabadulhasson a ruhadarabtól. Amint sikerült azt eltávolítanom róla,
csókunkat megszakítottam, és szaporán fel-leemelkedő mellkassal ittam gyönyörű
látványát pár pillanatig. Leállásom elég is volt ahhoz, hogy most lehetősége
legyen arra, hogy ő vegye át az irányítást.
A lehető legközelebb lépett
hozzám, és határozottságot mutatva tapadt ajkamra, majd simított végig
felsőtestemen. Tenyereit hátamon levezette, majd pólóm alá nyúlva a hátam
csupasz bőrén szántottak végig finoman ujjbegyei. Érintéseitől megborzongtam,
testem megremegett, és úgy tűnt, ő ezt határozottan élvezi.
Baekhyun lassan lehúzta rólam
a pólómat, és így irányított az ágy felé. Készségesen feküdtem fel a friss
ágyneműre, ő pedig apró, huncut vigyorral vetette át lábát rajtam, így
folytatva kényeztetésemet. Imádtam. Egyszerűen imádtam.
Pár pillanatig még élveztem az
előttem tárulkozó látványt, aztán végül lehunytam szemeimet, és hagytam, hogy a
vágy és az élvezet önfeledten körülölelje lényemet. A mozdulatok maguktól
jöttek egymás után; minden percben tudtam, hogy mire vágyok, mit akarok, és
kivétel nélkül mindent megkaptam. Mindent, akkor és úgy, ahogyan én szerettem
volna.
Ő volt Byun Baekhyun. Aki
tökéletes volt, aki meggyógyított, aki feledtetett velem mindent. Akit nem csak
kívántam, akartam, de szerettem is
tiszta szívemből.
- Baekhyun... - szóltam hozzá
halkan, miközben a takaró alatt egymásba összegabalyodva pihent csupasz
testünk, és vállát simogattam. - Szerinted mi a szerelem?
- A szerelem? - kérdezett
vissza, és kicsit jobban felém fordult. Mint mindig, most se zavarta, hogy a
semmiből jött kérdést tettem fel neki. - Hm... nem is tudom. Talán egy
olyasvalami, amely mindentől független.
- Mindentől független? -
vontam fel a szemöldökömet, mert nem értettem, mire gondolt.
- Igen. Tudod... a szerelem az,
amit nem tudsz irányítani. Egyszerűen jön, és kész. Független attól, hogy kiről
van szó, mikor, hol. Furcsa egy dolog, nem? - mosolyodott el tűnődve.
- Hm - gondolkoztam el én is
egy pillanatra, majd picit feljebb ültem.
A szemben lévő, kattogó órára
siklott a tekintetem, mely fél tízet mutatott, és a gyomromban ismét előtört az
a jól ismert, nyugtalan érzés. Ahogyan tűnődtem, eszembe jutott egy kérdés,
melyet rettenetesen hezitáltam feltenni, de addig motoszkált bennem, míg nem
kicsúszott a számon - még akkor is, ha már a gondolatába is vérezni kezdett a
szívem.
- Mondd... te voltál valaha
szerelmes? - kérdeztem félve, és arcára sandítottam, melyen egy halvány mosoly
jelent meg kérdésem hallatán.
- Nem tudom. Igazándiból... én
nem foglalkozom vele, hogy mit érzek. Ezt... gondolom megérted, Chanyeol.
- Igen... - motyogtam, és
lehajtottam a fejemet. Kezem is megállt a cirógatásban, és finoman lesiklott
Baekhyunról, aki lassan fel is tápászkodott a helyéről. Fejét az óra felé
fordította, majd a földről kezdte szedegetni ruhadarabjait.
- Ne haragudj rám, amiért ilyen
hamar felkeltem. Tudod, hogy itt maradnék, de most muszáj menem - mondta az
ingét gombolva, és vetett felém egy apró mosolyt.
- Tudom - motyogtam ugyanazon
a hangszínen, és lassan én is kikeltem az ágyból. Felkaptam az alsómat, és az
éjjeliszekrény fiókjából elővettem a pénztárcámat. - A szokásos, ugye?
- Így van - mondta, miközben
befejezte az öltözködést.
- Akkor hát... tessék. Ez pont
annyi - nyújtottam felé fejemet enyhén lehajtva a pénzösszeget, melyet finoman
átvett tőlem.
- Köszönöm - mondta halkan, és
elrakta.
Baekhyun ezután lassan a
konyha felé kezdett sétálni. Míg ő a cipőjét húzta, én felvettem a saját
ruhadarabjaimat, és sietve utána mentem.
- Ugye... ugye jövő szombaton
is ráérsz? - kérdeztem tőle reménnyel teli hangon, miután kezébe vette a szék
karfáján nyugvó zakóját.
- Igen. Jól tudod, hogy ez a
te napod, nem rakok senkit sem akkorra - mosolygott rám.
- Rendben. Akkor szombaton -
viszonoztam mosolyát kedvesen, bár szívem már mellkasom mélyén immár vérben
úszott.
- Este hétkor. Szervusz,
Chanyeol.
- Szia, Baekhyun - intettem,
és miután alakja eltűnt előlem, becsuktam az ajtót.
Egy hosszas sóhaj hagyta el a
számat, majd lassan odaballagtam a mosogatóhoz. Megkövült arccal álltam neki elmosni
a tányérokat, és hagytam, hogy a szívemen ejtett sebek elkezdjenek gyógyulni...
hogy utána újból feltéphessem őket.
Azta... erre nem tudok ertelmes szavakat osszeszedni.. amilyen hangulata van vegig mikozbrn olvasom olyan titokzatos es erezni lehetett azt a szomorusagot is ami Chanyeol sziveben van fuh. Nagyon tetszett ez fuh nemtudok mit mondani. Magaval ragado hangulata es melysege van es jaj szegeny.szerelmes Chanyeolom sajnallak hogy nem ugy lehet tied Baekhyun ahogyan aut igazan szeretned. Nemtudo, engem elgondolkodtatott nem tudom miert csak fuh najo nemtudok ertelmes vemenyt osszehozni meg a hatasa alatt vagyok. :D nagyon tetszett nagyon eltalaltal mindent es aahhhh nagyon tetszett!!! Koszonom hogy olvashattam es bocsi az osszeszedetlen velemenyem miatt haha ^^' ❤
VálaszTörlésNagyon örülök hogy tetszett, és hogy sikerült a hatása alá kerülnöd. Pont ilyesmi célom volt, és aminek mégjobban örülök, hogy titokzatosnak találtad az elejét. Bár az sem rossz, ha valaki mit sem sejt, de nekem ez is tetszik. ;) Köszönöm a véleményt!
TörlésEz igen!
VálaszTörlésValahol mocskos, ami itt történt, valahol elítélendő, és mégis szomorkás, érzelgős, egyszerűen "emberi". Már csak az, ahogy kitakarított BaekHyun miatt, enni adott neki, maszírozta... és ezt mind azért, hogy megszerezze a kis manót.
Először nem is gondoltam volna, hogy ez az egész erről szól. Tudtam, hogy te nem írsz akármit, és biztos voltam benne, hogy meg fogok lepődni, de pont erre nem gondoltam. Pénz... hm...
Már csak az a kérdés, hogy ez tényleg szerelmes és szajha kapcsolata marad-e? Mert BaekHyun nem igazán tehetné meg azt, hogy összejön ChanYeollal, még ha akarná, akkor sem. Ki tudja milyen okokból még a foglalkozásán kívül...
Szóval érdekes, kifejezetten érdekes a sztori. Magával ragadó, és fantasztikus hangulata van. Feltételezem, van itt még egy s más, amit nem is sejthetünk.. de remélem, gondolsz a drááága olvasóidra, és hamarosan kiderül! *w*
Eddig nagyszerű, csak várjuk a folytatást! :3
Laura
"Tudtam, hogy te nem írsz akármit" - ilyenkor sosem tudom mit írjak. csak... csak... miért? de... köszönöm <333333333 TT
Törlésde Uuuuu ez egy oneshoooot~ ;___;
Szóval szóval én ezt nem terveztem tovább írni ;; De annyira aranyos vagy hogy így gondolod, köszönöm szépen a szép és tartalmas véleményedet! Én nem is tudom, hogy folytatnám, annyira lezártam ezt... igazából, nem is gondoltam bele hogy ezt akár még tovább is lehetne írni. Egy hangyányi dolgot elindítottál a fejemben, bár most annyi fici van még amit be szeretnék fejezni, hogy egyelőre nem tervezek újat... azért a fejemben tartom. ;)
Erre a végre nem számítottam. Baek csak pénzért lenne Chanyeollal :(
VálaszTörlésHaha ez volt a cél ;D örülök ha meglepett! köszi hogy írtál. :)
TörlésSzia! Tudtam, hogy megint egy jó kis ficit fogok olvasni és tényleg így történt. Tetszett a hangulata, az érzés, amit előhozott bennem. Annak ellenére, hogy szomorú, mégis szép. Sejtettem, hogy valami közéjük áll, de azt nem gondoltam volna hogy a pénz lesz az. De éppen az is ami összehozza őket, mert ugye Baek pont azért megy Chanyeolhoz. Ha belegondolok, nem is annyira rossz Chanyeolnak. Pénzért ugyan, de vele van egy kis ideig a szerelme. A világban pedig olyan sok ember van, aki meg egyáltalán nem lehet azzal, akit szeret. Szóval köszönöm neked ezt az édes-bús történetet. Nyuszó
VálaszTörlésköszönöm szépen! :) Tetszik hogy szépnek találod. Érdekes meglátás. :) Hát azért, azt nem mondhatjuk hogy Chanyeolnak nem rossz, mert ez aztán minden csak nem beteljesült szerelem... ;;
TörlésWoah..... *^* Letaglóztál. :DD Eszméletlenül tetszett. Nagyon jól fejbevágtál a végével. Igazán igényes fic lett, gratulálok hozzá! :) Kár hogy nem volt időd a második fordulóra. :C
VálaszTörlésEz a vers... Tökéletesen ide illett. Vagy esetleg ez adott ihletet? Nagyon tetszik a stílusa az írásaidnak, remélem még lesz szerencsém sokat olvasni tőled. Ma elolvastam az összes ficedet az elejétől a végéig, és teljes katarzist éltem át. ( Még mindig a Sehunos a kedvencem :3 ) Sok sikert a jövőben! ^^
Köszönjük szépen!
Kirara
Istenem, egészen az utolsó pillanatig, nem tudtam mi történik, míg a "pénztárca" szóhoz nem jutottam. Hát ez... Ilyenre gondolni sem gondoltam volna soha életemben! Noha szomorú a történet vége, de nagyon-nagyon tetszett (annak ellenére, hogy én inkább az aranyos happy end-eket preferálom).
VálaszTörlésMiután elolvastam az utolsó sort is és a kétperces lefagyás után újra pislogtam és gondolkoztam, eszembe jutott az Ady vers amit az elejéhez csatoltál, és basszus...! Jobban bele nem lehetett volna építeni fanfiction-be. Nagyon jól használod a szavakat, az egyszer biztos. Remélem még sok-sok Baekyeol sztorit olvashatok tőled és szeretném megköszönni, hogy ezt is elolvashattam.
Millió ölelés meg egyéb, Daph