2015. augusztus 22., szombat

A kutyafuttatón, és azon túl - 4. rész (vége) [EXO, Baekyeol. Baekhyun szemszög]


https://media0.giphy.com/media/nSSoZAfh4GTzq/200_s.gif
Két nap után este csörögni kezdett a telefonom. A kijelzőre néztem: Chanyeol volt az. Egy pillanatra elgondolkoztam, vajon a kutyák miatt hív-e, vagy pedig csak úgy, és vajon melyiknek örülnék jobban? De inkább nem ezen filóztam, hanem felvettem.
- Igen?
- Megvannak!! – szólt lelkesen a telefonba. – És ráadásul nem fogod kitalálni, hogy hol... két utcával arrébb, egy garázsban. Az ott lakó elutazott, most ért haza, és ott találta őket.
- Hála az égnek... – könnyebbültem meg.
Azonnal átmentünk a kutyáinkért, és nagy örömmel fogadtuk őket. Forest szanaszét nyaldosta Chanyeol arcát, Sunny pedig annyira csóvált mikor meglátott, hogy majd szétesett.
- Hát most mondják meg... itt feküdtek a régi matracaimon, mikor kinyitottam a garázst. Most veszem észre, hogy a hátsó ajtón van egy lyuk, amin gondolom beszöktek. Ráadásul megtalálták az én elhunyt kutyám régi tápját, amiből jól is laktak. Tudnak élni, annyi szent! – nevetett az öreg bácsi.
- Nagyon sajnáljuk, ha gondot okoztak... tudja aznap nagyon csúnya vihar volt, amikor elszöktek, gondolom ide húzódhattak be, és tetszett nekik a hely – mondta Chanyeol, miután Forest nyakörvére kapcsolta a pórázt. Én is követtem a tettét Sunnyval.
- Semmi gond, úgy tűnik nem tettek kárt semmiben – legyintett az öreg. – De azért ügyeljenek, hogy ne szökjenek el. De ha meg is történik, legalább már tudják, hol keressék őket!
- Reméljük többet nem lesz ilyen – mondtam kutyám fejét simogatva. – Nagyon köszönjük, hogy szólt nekünk!
Miután elhoztuk a kutyusokat, rögtön el is vittük őket sétálni a futtatóra. Azonban most sokkal jobban résen voltunk, mint pár nappal ezelőtt!
- Ahj... annyira jó hogy végre megvannak – sóhajtott egyet Chanyeol mellettem a padon ülve. – Most már nyugodtan aludhatok.
- Én is – néztem mosolyogva a játszó kutyákra. – Azért én el fogom vinni Sunnyt az állatorvoshoz, hogy nem szedett-e össze valamit az utcán ez alatt a pár nap alatt. Nem lehet tudni, főleg hogy szuka, és nincs ivartalanítva...
- Hajaj... ez egy jó ötlet. Én is elviszem Forestet – nézte a kutyáját, majd felém kapta a fejét. – Tényleg, nekünk egy az állatorvosunk, nem visszük el együtt?
- De, persze, én is ugyanerre gondoltam – mosolyogtam rá. Végre újra van valami, ami Chanyeolhoz köt, és vele lehetek. Jól esett, hogy neki jutott eszébe előbb, mint ahogy pár napja az együtt vacsorázás is. Persze biztos hogy nem volt mögötte semmi jelentés, mert csak így jött ki a lépés, de akkor is jólesett.
Megbeszéltük, hogy másnap délelőtt elvisszük a doktorhoz a kutyákat. Szerencsére az is a közelben volt, így nem kellett tömegközlekedést használni, tizenöt perces séta volt az egész.
- Oh, hát ti együtt? Sziasztok, micsoda meglepetés – mosolygott ránk a doktor.
- A kutyafuttatón összebarátkoztak... azóta nem is lehet őket levakarni egymásról – nevetett Chanyeol.
- Nahát, ez remek. És mi járatban? Úgy tűnik mindkét kutyus jól érzi magát, és oltás ideje sincsen épp.
- Hát... pár napra elszöktek együtt, és csak szeretnénk tudni, minden rendben van-e velük – válaszoltam.
- Rendben, akkor csak egy rutinellenőrzés... na gyere Forest, te leszel az első, látom már nagyon izgatott vagy – simogatta meg a fejét a doki, és Chanyeol nagy nehezen felrakta az asztalra az ebet. A doki végigtapogatta a kutyát, megnézte a száját, szemét, mért egy lázat, leellenőrizte a bőrét, tappancsait.
- Mint a makk, olyan egészséges ez a kis energiabomba – paskolta meg az oldalát. – Na gyere Sunny!
Felraktam a kis kedvencemet az asztalra. Ő nem szeretett annyira a dokihoz járni, ezért kissé behúzott farokkal figyelt.
- Nyugi, nem lesz semmi baj – nyugtatta kedvesen a doki, és ugyanazokat a rutinvizsgálatokat végezte el, amiket Forestnél, csak épp neki megvizsgálta a... micsodáját is. Hiába, ez is hozzá tartozik... – Hmm...
- Mi az doki? – kérdeztem.
- Sunny most tüzel?
- Hát... nemrég volt egy-két vérfolt a padlón.
- És láttál rajta nagyobb viselkedésváltozást? Engedett közel magához kant?
- Hát... Forestet. Ő az első kutya akit magához engedett eddig ilyen közel. Senki mást. Örültem is neki, hogy végre szocializálódik!
- Nos... Akkor lehet, hogy Forest apuka lesz.
- Mi? – kapta fel a fejét Chanyeol.
- Vemhes? – kerekedtek ki a szemeim.
- Nos... ezt ilyen korán még nem tudjuk megállapítani, de hogy közösült nemrég másik kutyával, azt szinte teljesen biztosan állíthatom. És ha ő volt az egyetlen, akit magához engedett, nos...
- Úr Isten – nézett a kutyájára Chanyeol. – Ez komoly, Forest?!
A golden retriever csak boldogan lihegve és csóválva nézett gazdijára.
- Jézusom... és... ilyenkor mi a teendő?! – kezdtem bepánikolni.
- Nos... semmi. Várunk egy pár hetet, ha látod a vemhesség jeleit rajta, akkor hozd el, és megbeszéljük a továbbiakat. Figyeld meg, hogy körülbelül egy hónap múlva látsz-e rajta emlőnövekedést, megváltozik-e az étvágya és a viselkedése.
- Rendben – nyeltem egyet, még fel kellett dolgoznom a dolgot. Chanyeolra néztem, aki úgy tűnt, nagyon is örül a hírnek, mert úgy vigyorgott mint a tejbetök.
Miután kisétáltunk a rendelőből, egy-két percig csak csendesen sétáltunk egymás mellett. Én még mindig alig tudtam elhinni, Chanyeol meg csak felszabadultan babusgatta Forestet.
- Mi lenne, ha ma kutyástól megünnepelnénk nálam a várandóságot? – nézett rám Chanyeol.
- Tessék? – fordultam oda hirtelen, és újra kellett játszanom a fejemben a kérdését, hogy felfogjam. Megint együtt csináljunk valamit? Ez... kezd olyanná válni, mintha randira hívna. De nem, ez egy rohadt nagy hülyeség Baekhyun és most azonnal felejtsd el, ne ringasd magad olyan dolgokba, amik teljes mértékben kizártak! – Hogy a várandóságot? De... még nem is biztos hogy vemhes...
- Én reménykedek benne hogy az - milyen édesek lennének már azok a kiskutyák! – vigyorgott lelkesen. – De persze ha nincs kedved, akkor...
- De van! Persze hogy van! – vágtam hirtelen a szavába (talán kissé túl hirtelen...). Most kezdtem igazán felfogni, mit is kérdezett tőlem Chanyeol.
- Remek! Ma este jó neked? Olyan hat óra körül. Most már tudod, hogy hol lakom.
- Igen, jó – bólogattam mosolyogva, és belül majd szétrobbantam a boldogságtól. Tudtam, hogy semmi köze nincs ennek a randihoz, de akkor is, még ha ez is a kutyákkal kapcsolatos, egy jel a közeledésre. Itt már nem teljesen a kutyákon van a hangsúly, hanem azon, hogy velem szeretne találkozni, időt tölteni. Legalábbis ebben hittem, és ez nagyon-nagyon boldoggá tett.
Délután elintéztem pár hivatalos ügyet a városban, de alig tudtam koncentrálni, annyira az estén járt a fejem. Össze-vissza beszéltem, eltévesztettem még a saját lakcímemet is, mikor az egyik papírra kellett írnom... már azt tervezgettem, miféle témákat fogok felhozni, szépen lassan, diszkréten fogok információhoz jutni. Mindig szokásom volt, hogy ha nagyon izgultam, ideges voltam, vagy valamin nagyon járt az agyam, előbb járt a szám mint hogy gondolkoztam volna. Sok kínos helyzetbe kerültem már, és ezt nagyon nem akartam elcseszni. Össze fogom szedni magam!
Már nagyon régóta nem volt olyan, hogy igazán elgondolkoztam azon, mit vegyek fel, de most vagy tíz perce álltam a ruhásszekrényem előtt. Egy idiótának éreztem magam, hiszen semmit sem nyom a latba, bármit veszek fel, mivel Chanyeolt nem fogja érdekelni, hisz nem meleg. Egy kutyás haver vagyok, és kész, aki ha egy pöttyös pizsamát vesz fel, talán még az sem hatja meg. De én azért vacilláltam a fehér póló-utcai zakó, és a galléros ing-sötétkék pulóver kombó között, ami közül végül az előbbit választottam, egy fekete feszülős farmerrel párosítva.
- Te idióta barom... – suttogtam magammal szemben a tükörben miután megigazítottam magamon a ruhát, és elvigyorodtam egy másodpercre, majd sarkon is fordultam a konyha felé. Éreztem a gyomromban az idegességet, mint amit az ember a randi előtt szokott, így ittam egy pohár vizet nyugtatásként. Sunny a kis helyén feküdt, és úgy nézett rám.
- Mondd meg, miért vagyok ilyen hülye? – kérdeztem tőle, persze nyilván tudva hogy nem kapok választ. De néha jól esett vele beszélgetni. Lehajoltam hozzá, és megsimogattam. – Egy hülye buzi a gazdád... Dehát ez van. Ezt hozta a sors, igaz? Na gyere – csatoltam rá a nyakörvére a pórázt, és hamarosan ki is léptünk az ajtón.
Persze megint izgatott voltam, mikor már Chanyeol ajtaja előtt álltam. Kifújtam a levegőt a tüdőmből, és kopogtattam. Pár másodperc múlva ajtót is nyitott a magasabbik, és kivillantotta a szokásos széles, huszonnégy karátos vigyorát.
- Sziasztok! Gyertek be – nyitotta szélesebbre az ajtót. A kutyák már teljesen megőrültek ahogy meglátták egymást, így le is csatoltam a nyakörvet Sunnyról. Közben finom kajaillatot kezdtem el érezni, és beleszagoltam a levegőbe.
- Ah, ne haragudj, nem sikerült teljesen elkészülnöm a kajával... még kell neki pár perc – futott a sütőhöz Chanyeol. A konyha egybe volt építve a nappalival, a bejárati ajtó rögtön ide vezetett.
Ő főzött...? Ez... tényleg olyan mint...           
- Gyere, ülj csak le ide, mindjárt kész – rakott két tányért egymással szemben a kis étkezőasztalra. – Addig hozok egy kis sört, mit szólsz?
- Rendben... köszi – mosolyogtam, majd leültem az egyik székre. Chanyeol kivett a hűtőből két sört, kitöltötte pohárba őket, majd az asztalra tette, és visszament a konyha pulthoz. Miközben belekortyoltam párat a sörömbe, hátulról néztem Chanyeol széles hátát, ahogyan rendezkedik. Nagyon rendes tőle, hogy még készült is. Az egész srác szinte tökéletes, ahogy van. Egyszerűen... már csak ezért is képtelenség lenne, hogy ő is meleg legyen. Nekem képtelenség hogy ilyen társam lehessen mint ő. Már csak a sors szokásaiból adódóan is, a világ legnagyobb csodája lenne, hogyha...
- Azt hiszem így jó lesz – rakta az asztal közepére egy nagy jénai tálban valami finomságot, amit nem tudtam beazonosítani, de nagyon jó illata volt.
- Ez... megkérdezhetem, micsoda?
- Rakott káposzta, hússal és rizzsel. Ez az egy normális kaja van amit főzni tudok, de azt jól – nevetett, és leült velem szemben. – Felvágtam kockákra, így könnyen tudsz szedni – mondta, majd ő is nagyokat kortyolt a sörébe.
- Hm... biztosan jó – nyúltam a szedő nyeléért, és kivettem egy kockát. Még bőszen gőzölgött, nagyon meleg volt. Kicsit megfújtam, és a számba vettem egy falatot.
- Hmm...! – nyíltak tágra a szemeim.
- Ugye hogy milyen jó? – vigyorgott velem szemben Chanyeol, mikor egyszer csak könnyek gyűltek a szememben.
- Mmh! – pislogtam, majd villám gyorsan lenyeltem a falatot, ami az alatt a pár másodperc alatt, nos... teljesen szétégette a számat. De nem akartam ezt mondani, neki, mert ő azt hitte hogy azon lepődtem meg, mennyire jó lett, úgyhogy csak mutattam egyet felfelé a hüvelykujjammal, bólogattam és elfojtottam magamban a fájdalom jeleit. Na, innentől már mindegy milyen, nem fogom érezni az ízét...
Csendesen ettünk kettesben, miközben a kutyák már el is aludtak a szőnyegen. Chanyeol egy pillanatra odamutatott, én pedig a látványtól elolvadtam. Egy darabig néztem őket, majd miután visszapillantottam Chanyeolra, azt láttam hogy ő engem nézett, de miután újra találkozott a tekintetünk, ő gyorsan visszatért az ételéhez.
Nem, ez tuti hogy csak véletlen jött ki így.
- Tényleg jó lett – törtem meg a kissé kínos csendet. De talán csak nekem volt kínos...
- Örülök, hogy ízlik – mosolygott rám Chanyeol, de most valahogy több ideig, mint szokott. Én zavaromban elkaptam a tekintetemet.
Képzelődsz, te idióta barom. Azt látod, amit szeretnél, holott semmi sem történik. Ő nem meleg, és attól se lesz az, ha minden vágyad ez lenne!                                                              
- Áh, szeretem a főztömet – dőlt hátra Chanyeol a székében, majd lehúzta maradék sörét. Ezután az én tányéromra siklott a tekintete, amiben a kevéske maradék kaját már csak kavargattam egy ideje, mert rettentően laktató volt ez a cucc, csak nem mertem megbántani, így próbáltam legyűrni. – Nem muszáj ám megenned, ha elég volt – nézett rám.
- De... de őhm, megeszem – mondtam a lehető legkevésbé meggyőzően, mire Chanyeol felnevetett. – Na, add ide – nyúlt a tányérom felé, én pedig megadtam magam. Ő egy perc alatt megette a maradékomat.
Azon gondolkoztam, hogy mióta nála voltam, szinte nem is esett szó a kutyákról. Sőt, úgy... szinte semmiről. Chanyeol most olyan volt, mintha kicsit másképp viselkedett volna, mint eddig. Szótlanabb volt, mint amikor sétáltattunk. Olyan... titokzatosabb.
Vagy leginkább csak szeretném, hogy az legyen. Igen, ez sokkal valószínűbb.
Egyszer csak meglátta Chanyeol, hogy a két kutya immár a kanapén fekszik.
- Hé! Le onnan, az nem a ti helyetek – szólt rájuk, majd felállt és lezavarta őket. Sajnos Sunnynak nagyon hullott a szőre, így jócskán rajta maradt pár csomó a sötét kanapén.
- Jézusom, ne haragudj Chanyeol... Sunny, mit csináltál! – siettem oda a kanapéhoz, és porolni kezdtem.
- Baekhyun, hagyjad már, ez csak szőr – tette a vállamra a kezét, én pedig megálltam, és felnéztem rá. Hülyén hangzik, de ettől az érintéstől annyira meglepődtem, hogy kissé borsózni kezdtem. – Nézd, mim van – ment oda az egyik fiókhoz, és kivett belőle egy ilyen görgős dolgot. – Ruha szösztelenítő. Kanapéra is kitűnő – mondta, majd végighúzta rajta, ami tényleg összeszedte az összes szőrt róla.
- Wow... ilyen nekem is kell – mondtam.
- Tádámm, és a kanapé ismét szőrtelen! – mutatott oda Chanyeol, és le is huppant oda. – Parancsolj, a fekete nadrágod is teljesen szőrtelen maradhat, ha leülsz.
- Akkor megnyugodtam. Amúgy is, sosem hordom ezt a gatyát, mert otthon mindig tiszta szőr lesz... – ültem le mellé.
- Szőrös vagy nem szőrös, tök mindegy, rajtad jól áll az ilyen nadrág.
Ez most bók volt, vagy mi? ...Baekhyun fejezd be az ábrándozást. Ez az ember NEM MELEG.
- Én ha ilyen gatyát húzok, teljesen látszik, hogy mennyire O lábam van – nevette el magát Chanyeol, kissé látszott rajta, hogy azt az egy sört is megérezte.
- Nincs is O lábad, nekem egyáltalán nem tűnt fel – nevettem vele együtt.
- De igen. Összezárom a lábamat és össze se ér. Milyen ez már... talán még a kutya is át tudna rajta ugrani – kezdett el mégjobban nevetni. Annyira szép mosolya volt... és ahogy nevetett, és enyhén összehúzódtak a csillogó nagy barna szemei... a mély, duruzsoló hangja... miért kell ilyennek lennie?
Miért vagy ilyen, és miért nem kaphatlak meg soha? Miért? Ez az én sorsom, hogy örökre beteljesületlen szerelemtől szenvedjek? Mi a szarért nem vagy te is meleg, Park Chanyeol?!
- Te nem vagy meleg, ugye?
Chanyeol megállt a nevetésben, és pislogott párat.
Te jó ég. Már megint. Pedig megfogadtam...
Előbb járt a szám, mint hogy végiggondoltam volna. Annyira felspannoltam magam, hogy megint kiugrott a számon egy mondat, amitől elcsesztem mindent. Mint mindig, Byun Baekhyun. Mint mindig.
- Nem. Nem vagyok az – válaszolt komoly arccal Chanyeol, a velünk szemben lévő falat bámulva.
A fejembe szállt a vér, tudtam hogy itt vége a dolgoknak. Innentől kezdve azt hiszi, ráakaszkodom, és már csak barátnak sem szeretne engem. Itt a vége, fuss el véle... mint a mesében...
- ...elméletileg. – szólalt meg újra.
Kikerekedtek a szemeim. Mi van?
- E... elméletileg? – ismételtem el makogva amit mondott.
Chanyeol megvonta a vállát.
- Ezt tényleg kötelező az embernek eldöntenie? – nézett most rám.
Egyszerűen nem tudtam mit mondani, csak hosszú másodpercekig bámultam rá. Éreztem, hogy kezd leverni a víz.
- Én csak... – próbáltam belekezdeni valamibe, de egyszerűen nem tudtam most mire vélni az egészet. Most akkor meleg, vagy sem, vagy... mit akar?! Ezzel mit akart énnekem mondani? – Felejtsd el. – mondtam, majd felálltam a kanapéról, de Chanyeol megfogta a csuklóm, és finoman visszahúzott. Ismét leültem, és értetlenül néztem rá, teljesen tanácstalanul. Életemben nem voltam még olyan zavarodott, mint akkor. Chanyeol csak bámulta a falat, majd a padlót vizslatta, a kanapé burkolatát ujjaival enyhén markolászva.
Most mi legyen...? Mi lesz?
Alig bírtam ezt a feszültséget, mikor Chanyeol a hosszú percek után egyszer csak újból rám nézett, majd egyre közelebb és közelebb hajolt. Megcsókolt.
Annyira meglepődtem a pillanattól, hogy szinte elfelejtettem átélni. Mire feleszméltem, már el is hajolt tőlem, csak csókjának helye égette a számat.
- Hm... – tette a szájára az egyik ujját Chanyeol, majd ismét rám pillantott. – Ha ez tetszett nekem... akkor az azt jelenti, hogy az vagyok?
Ilyen nincsen. Ez nem egy mese, amiben az történik, amiről álmodok. Vagy... mégis?
- H... hhát... Én... – makogtam.
- Teszteljük le mégegyszer – mosolygott Chanyeol, és újból felém hajolt. Most már felkészítettem az agyam arra, hogy elhiggye, mi történik, és legyen szíves át is élni. Chanyeol ajkai olyan puhák és édesek voltak, mint a méz. Kicsit közelebb ült hozzám csókunk közben, és finoman a fejem hátuljára tette nagy tenyerét, én pedig bátorkodtam az izgalomtól remegő kezemet a vállára tenni. Végre ott voltam a pillanatban. Most az egyszer mertem elhinni, hogy a sors ezúttal mellettem áll...
Egyszer csak azt éreztük, hogy valami böhöm állat közénk ugrik, mi pedig lekoccantjuk egymást a fogainkkal. Hát ez rohadtul romantikus, mondhatom! Forest szépen elintézte hogy az legyen! Chanyeol rászólt a kutyájára, majd egymásra néztünk, és egyszerűen nem tudtunk mit csinálni: annyira nevetséges volt az egész, hogy hahotázásban törtünk ki.
...hellyel közzel. :)

8 megjegyzés:

  1. Szia, először is Uram. Isten. Annyira hihetetlenül aranyos volt ez az egész, el sem hiszem, hogy vége és többé nem csorgathatom már a nyálam ㅠㅠ xD Baekhyun annyira kis esetlen volt, Chanyeol meg annyira egy bélpoklos, imádtam :D A vége nagyon tetszett, mondhatni nem erre számítottam, igazából jobb volt, mint amire számítottam :) Ha már itt tartunk, hogy véleményt írok, el kell, hogy mondjam, hogy sok ficidet olvastam már ezen az oldalon, és mind egytől egyig tetszett, csak így tovább, kíváncsi vagyok meg a többire is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat hogy ilyen későn válaszolok O.O""" Nagyon szépen köszönöm a szavaidat, esik hogy tetszett, és remélem sikerül még máskor is ilyen fluffokat írnom ^^ Chanyeol bélpoklos, tényleg ez a jó szó rá XDD

      Törlés
  2. Na szia draga! El is olvastam, es milyen gyorsan hoztad a kovetkezo reszt, hat nagyon orultem neki. Amugy Baekhyunban felismertelek teged. Ugyanolyan cukorfalat es ugyanugy buzhon gondolkodik, mint te. Nagyon aranyos volt a karaktere, de ezzel ugye piciket lanyos is lett. Chanyeol meg az O laba! Azon nagyot nevettem am. XD Kis fogyatekos. De amugy ami a legjobban tetszett a tortenetben azok a kutyak voltak! Hat azok milyen edesek mar, megettem volna oket. Kis kedves szeretheto rovid tortenet volt ez. Latszott hogy fejlodtel kicsit, bar a vesszoket meg mindig nem szereted hasznalni. Jo-jo tudom, te ugy szereted. Na, de koszonom szepen ezt a cuki parbeszedekkel megirt kis romantikus fluff tortenetet. :D Csak igy tovabb draga Park Il-Joonom.

    Kiri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm neked ezeket a véleményeket, mindig <3 Baekhyunban engem? Haha XD Lehet van benne valami. Pedig aztán egyáltalán nem direkt volt, de valahol az ember csak akkor tud belebújni a karkter bőrébe ha benne is van belőle egy kicsi, nem? Vagy lehet hogy hülyeségeket beszélek. XD A kutyákat tudtam a legjobban alakítani... :'DDD na jó viccet félretéve, túl sokat nem szerepeltek a drágák de mégis miattuk kerültek össze. Ahh nagyon köszönöm a véleményed kedves Kirikém <3 És bocsi ogy ilyen későn válaszoltam rá.

      Törlés
  3. Szia :D
    Nem tudom írtam-e már ehhez a fichez, de ha nem, hát most elmondom..IMÁDTAM! A BaekYeol amúgy is a kedvenc párosom, ráadásul ez a történet annyira aranyos volt :3 Nem fogom felemlegetni, és visszaidézgetni a részeket, hogy melyik volt a kedvencem, mert úgy ahogy van az egészért odavoltam :D De a kiskutyák a végén...mármint, hogy Chanyeol ennyire odavolt érte, hogy lehet esznek kiskutyák, az nagyon édes volt :3
    Annyira olvasnám még tovább, kár, hogy itt a vége :c
    Köszönöm, hogy olvashattam ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök hogy tetszett neked ^^ És köszönöm szépen a véleményt, remélem sikerül még hasonlót írnom, és élményt szereznem :3

      Törlés
  4. Szia!
    Annyira édes volt az egés történet és most annyira nagyon boldog vagyok tőle, még a vigyor sem akar lehervadni az arcomról. XD Rettentően szórakoztattak Baekhyun gondolatai, amivel mindig próbálta magát leállítani, hogy ne álmodozzon Chanyeolról. ^^ Istenem a kutyusok meg...teljesem a 101 kiskutya jutott eszembe. Ott is a kutyák is összejöttek. Ez annyira romantikus. *.* Persze jó volt ez így ennyi fejezettel, de mondjuk még egyet elolvasnék, de tényleg tökéletes volt minden. :-)
    Köszönöm, hogy olvashattam. Várom a következő írásodat bármi is lesz az. Pusz
    Ditta <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem meg az ilyen véleményektől ragad a képemre a vigyor :DD Tényleg 101 kiskutya feeling, bár esküszöm nem onnan vettem az ötletet XD Én is megszerettem őket, számomra is szívmelengető róluk írni, de sajnos ebből csak ennyit tudtam kihozni. Nagyon köszönöm hogy írtál, és igyekszem továbbra is élményt szerezni az írásaimmal ^^

      Törlés